Edző bá' - született Kovács II János - vagyok. Van e' bátyám (Kovács I János), e' öcsém (Kovács III János), meg e' húgom (Kovács Mária). Feleségem Kovács Jánosné (született Kovács Mária), a Maris, gyermekejim Kovács János, Kovács I Mária és Kovács II Mária. Ja, mink a Láposteknyőn nem urizálunk, valaki vagy Maris, vagy Jankó. Nem szeressük mink a mindenféle gyüttment neveket ám! Ércsük?
Na, oszt akkó' mondanám, ho' mért vagyok én a Zedző bá'! Hát azér', mer' én vagyok a faluba' a Zedző, na. Merugye a focicsapatba' vótam játekos, nagyon szépen indút a pállyafutásom a megye kettőbe', de eccer beszótam a bírónak, oszt úgy megvert a', hogy azóta se tudok focizni. Oszt mivee' kellet mindenki ja csapatba', én lettem a Zedző. Ércsük?
Akkó' még fijatal vótam, de mostanra így ötven felé má' nagyon kikupát edző vagyok, oszt tiszteenek is a faluba' ám. Eccer vótunk a megye kettőbe' harmadikok is - no, ugyan háturró -, szóvaa nagyon nagy ám a tekintéllyem! Merugye abba' a zévbe előfordút néhány defekt meg baleset, oszt a zellenfelekk nem mindig éétek ám oda a meccsre. Megháttugye, ja taktikka. Na, aztatot mink nagyon tudunk, merugye első lecke jaz, hogy hoggyan gáncsójj, hogy a bíró ne lássa. Megugye tudunk mink mást is, de fizessé má' egy felestet, oszt maj' elmondom, na. Ércsük?
Naminegy, a fociró' maj' később, merugye az most nem aktujális. Megéétek, merugye itt tiszteenek, hogy készíccsem fe' a sakkcsapatot, me' nem ának jól a bajnokságba'. Nadejmandom, megcsinyálom én. Most a szabálytokat nézem, mer' jövő héten meccs, oszt nyerni kék. Naszóval, majmondom, mi lett.
